Gamentzy Eduard:
Emlékezz!
A konyha volt a tengerünk,
- Emlékezz! - Hunyd le a szemed!
Hogy hullámzott a kockakő,
S az asztal lapja kis sziget.
Mi feküdtünk a homokon
És felettünk a lámpafény,
Naplementéről álmodott
A plafon végtelen egén.
S a félig nyitott ablakon
Bejött egy vitorláshajó.
A tűzhely felől fújt a szél,
A mindent-mindent ringató…
- Így nyaraltunk sok éven át
És ragyogott a kis sziget!
Kezünkhöz úsztak esténként
A felmosórongy-delfinek.
Magamról
- PALETTAAGO
- Magamrol,es persze nem a multrol hanem a mostanirol irni nehez,mert megint egy valtozo idoszakba leptem...megnottek a gyermekek,rendre mindegyikuk epiti a sajat eletet...s nekem megis tovabbra is feladatom,hogy mellettuk alljak es segitsem oket erom szerint.De miota lassan hobbim lett a nettezes,hat bizony tagult a latokor...tehat festek,kiallitasra keszulok,olvasok es irok ,fenykepezek es nettezek,emellett fozocskelek finomsagokat foleg amikorra erkeznek haza a gyermekeim.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése